Rólunk

Torockóról

„Egy sziklavölgy, melybe csak egy szűk folyamparton s egy bérchasadékon át lehet eljutni. Ez a két sziklakapu a völgy természet adta erőssége. Az északi bércoldalt egy őserdő borítja, a délre néző egy óriási kopár szirttömeg, messze fehérlő sziklagerinc, melyen egész a völgy lejtőjéig egy bokor sem látszik. E meztelen fehér szikla adja az egész völgynek azt a holdtájképi mélaságot. Székelykőnek hívják.” - Jókai Mór, Egy az Isten, 1876

Torockó (Rimetea, Eisenburg) község Romániában Fehér megyében található, Torockó község központja. Az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, festői környezetben fekszik. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja. Egykori bányászváros, lakói betelepült székelyek és osztrák telepesek.

A népművészeti kincsestár - Torockó első ismert írásos említése 1257-ből való, de története a római korba nyúlik vissza. Később hol a tatárok, hol a kunok, labancok csaptak le a településre. Gazdasági fejlődésének aranykora, a 19. század közepére tehető, ugyanis ekkor érte el a kitermelt vasérc mennyiségének a legmagasabb fokát. Az anyagi jólét tette lehetővé egy gazdag, változatos, a maga nemében egyedülálló népviselet kialakulását, de meglátszott ez életvitelükön, lakóterükön is. A festett bútorok, az egyedi varrottas minták, a változatos kovácsmunkák, az 1870-es tűzvész után újjáépített egyforma, fehér házak teszik Torockót egy igazi népművészeti kincstárrá, a világörökség részévé.

Ahol a nap kétszer kel - A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra felbukkanjon mögülük.

Csodás környezete, népművészeti értékei több írót, kutatót, festőt ihletett már. Írt róla Orbán Balázs, író, néprajzkutató (A Székelyföld leírása), Jókai Mór, a nagy mesemondó (Egy az Isten), Gyallay Domokos, író (Vaskenyéren), Ignácz Rózsa, író (Toroczkói gyász), itt tanult Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor, Kríza János, néprajzkutató, költő, erdélyi magyar unitárius püspök, stb.

Természeti adottságainak köszönhetően ideális hely a hegymászásra, hegyi túrák szervezésére, több napos kirándulások szervezésére, sátorozásra, siklóernyőzésre, ugyanakkor szeretettel várja a pihenésre, feltöltődésre vágyókat is.

A Hársfa Vendégházról

A Hársfa Vendégház Torockó szívében, az Alsó Piacsor keleti oldalán helyezkedik el. 1882-ben, kőből és fából épült klasszicista polgárház. Ma az értékvédő programban szerepel.

Ebben a házban születtem, itt neveltek fel a nagyszüleim. A hozzá való szentimentális kötődés, a múlt, a családi örökség megbecsülése segített abban, hogy megőrizve az építészeti stílust, férjemmel együtt saját kezűleg felújítsuk. A vendégház jelenlegi formájában 2008 óta működik. Olyan családok, barátok számára szeretnénk szállást nyújtani, akik értékelik, megbecsülik a hagyományokat, az őseink által épített házakat.

Ismerd meg a házigazdákat

A nevem Szakács Marika. Torockón születtem, nevelkedtem, élek férjemmel, Istvánnal. Két gyermek boldog szülei vagyunk. 1992 óta óvodapedagógusként dolgozom Nagyenyeden. Jókedvű, igencsak szociális, szívesen beszélő, mesélő, rendszerető, (családom szerint tisztaságmániás), türelmes személy vagyok. Szívesen segítek, útbaigazítok másokat. Hobbim a kézműveskedés, főként az ovisaimnak készítek dolgokat. Szeretem a virágokat, a szép és nyugtató zenét, az értelmes filmeket. Nagy kedvenceim a népmesék.

A vendégházat férjemmel együtt saját kezűleg alakítottuk át. István, az Építő, rendkívül tehetséges mesterember, jelenleg ő is Nagyenyeden dolgozik asztalosként. Nagyon elszánt, türelmes, kitartó, fáradtságot nem kímélő ember. Mindenünk, amink van, saját erőfeszítéseink gyümölcse. Mottónk: “Úgy csinálj meg egy dolgot, hogy az saját magadnak tetszedjen, és fuserálásnak nincs helye.”

Ismerjen meg minket!